Gésa

By | October 4, 2018

Bizonyítvány életük iskolájából

Mindig is elbűvölt a japán kultúra tradicionális és varázslatos világa. Olykor megközelíthetetlen és sokszor érthetetlen a nyugati emberek számára. Kifinomult ízlésviláguk megmutatkozik az élet számos területén. A lenyűgöző egyedi forma világ jellemzi az építészetét. Mi több kreatív megoldásaik a képzőművészetben és a szórakoztatásban is egyaránt megfigyelhetőek.

Ebben a részben a gésák különleges életét és hajviseletét szeretném jobban bemutatni. A változatos hajköltemények meghatározzák, hogy a szórakoztatás művészetét milyen szinten sajátították el. Olyan mint egy bizonyítvány, pontosan mutatja  melyik életszakaszban tartanak.

Köztudott, hogy a japán nemzet szigorú tradíciók szerint éli mindennapjait. Jellemzően egy területen fejlesztik magukat életük végéig, szakmájuk igazi mestereivé válnak. Így van ez a szórakoztató- és vendéglátóiparban is. A japánokra igen jellemző munkamániával is magyarázható a magas színvonalú, minőségi szórakoztatás hazájukban. (Dicséretnek veszik, ha megjegyzed, fáradt az arcuk, elismerés számukra a kemény munkáért.)

A teaházak világa

Az ősi japán szokások szerint a feleség fő szerepe az otthon körül mutatkozott meg. Elsődleges kötelezettségük a gyermeknevelés és a meleg családi fészek kialakítása volt, semmi keresni valójuk nem volt a társadalmi összejöveteleken. Míg nálunk szinte kötelező a házastársi hűség a házasság intézményében, ez a japán nőknél nem egy elvárt viselkedés. A japán férjek szexuális gyönyörökért bizony a kurtizánok földjére jártak. Japán vörös lámpás negyedeit a teaházak falai rejtették. A 17. században még a kurtinázokké volt a főszerep, akik még kényszerből kerültek ebbe a szerepbe. Sokszor szegény családok gyermekeik szebb jövőjének reményében adták el lányaikat a teaházak vezetőinek. Kezdetben Kioto mellett egy fallal körbevett negyedben, a gyönyörök falvaként ismert, Simabarában szórakoztak a japán férjek. Az idelátogató férfiak italozás közben művészetekről, üzletről, politikáról diskuráltak és a gésák különleges előadásmódjában gyönyörködtek. (A gésa szó többé-kevésbé előadóművészt jelent.)  Pajzán vágyaikat viszont a kurtizánok karjai közt élhették ki. Őket Oirannak nevezik. Szolgáltatásaik igénybevételéhez, nem volt elég a mesés vagyon, egy bonyolult rituálén is meg kellett felelnie a vágytól fűtött férfi embernek. Az 1700-as évek közepére az Oiranok népszerűsége megfakult és el is tűntek.

Gésanegyedek kora

Az oridorók (táncoló lányok) mesterei a tradicionális táncok művészetének. Zenei téren is megmutatkozik kimagasló tehetségük, hagyományos nemzeti hangszerekkel és énekeikkel kísérik saját előadásukat. Ahogy a ‘táncoló lányok’ népszerűsége nőtt, kialakult a gésa közösség. A vigalmi negyedek első előadóművészei a 11. században azonban férfiak voltak. Meglepően hangzik, de csak az 1700-as évek elejétől alakult át a nemek aránya, addigra kivétel nélkül csak nők jelentkeztek erre a szerepre.

A törvények szigorú szabályozást írnak elő a védelmükben. Kifejezetten a szórakoztatás művészetét tanulják, küllemükkel és viselkedésükkel kápráztatják el a közönséget.  Irodalmi versekkel, könnyed társalgással vonják magukra a figyelmet. Egy gésa sosem fogad el pénzt szexuális szolgáltatásért. Ő ennél jóval kifinomultabb.

Ennek ellenére mégis van egy sokak által vitatott érdekes szertartás, mely joggal vonja kétségbe előző állításom. Ez a mizuage ceremónia. A gésa jelölt szüzességére licitálhattak azok a nemes férfiak, akik ekubu süteményt kaptak a leánytól. A tanítványok szüzességét sokszor hatalmas összegekért adta el a gésaház vezetője, ám ezt mégsem minősítették prostitúciónak, mert további taníttatásuk költségeit fedezték belőle.

Merev előírások vonatkoznak a megjelenésére is. Hajviselete, sminkje és ruházata is visszafogottabb, mint egy Oirané. Az egyik ilyen fontos eltérés, hogy kimonójuk övét minden esetben hátul kell megkötni, így ugyanis nehezebb kibontani azt.

Fénykorukat a 20. század elején élték, ekkor fontos társadalmi pozícióba kerültek eleganciájuk valamint széles spektrumú műveltségük által. Magas rangú tisztségnek számított gésának lenni.

Hajköltemény, mint bizonyítvány?

Tradíciók szerint már elég korán megkezdődik a lányok oktatása, hogy a szórakoztatás művészetét mihamarabb tökélyre fejleszthessék. A szorgalmas tanulás, életviteli és viselkedési szabályok rögzítése kötelező számukra. Sok esetben a gésák lányai is így nevelkednek, de nem kötelező anyjuk nyomdokaiba lépniük. Minden maiko szolgálóként, sikomiként kezdi tanulmányait a gésa házban. Az időszak végén tánc vizsgát kell tennie a tradícionális japán táncokból. Ha sikeresen megfelel a követelményeknek Minaraivá válik. Ennek az időszaknak elengedhetetlen feltétele egy tapasztalt mentor. Az idősebb nővér, vagyis Onészan felelőssége, hogy bevezesse őt a “virágvárosok” misztikus világba. A minarai minden esetben elkíséri mentorát, de sosem vesz részt aktívan az eseményekben, csendes megfigyelőként tanulhatja el a fortélyokat. Ruhájuk díszesebb, mint tapasztalt gésa társaik öltözete, elősegítve a társalgást. Ebben az időszakban van lehetősége elsajátítani a beszélgetések és játékok technikáit, melyeket nem tanítanak az iskolában, mikor az alap műveltséget szerzik. Manapság ez az időszak egy hónapig tart, korábban éveket töltöttek sikomiként. A rövid ám, de létfontosságú képzés közben memorizálják a teaszertartás rituális lépéseit és azt is, hogyan szólalnak meg a legszebb hangok a samiszenen.  Gésaként új nevet választ minden fiatal nő, ebben szintén segít az idősebb nővér. Mentort és tanítványát nem szokás azonos bankettre hívni. 21 éves koruk körül válnak hivatalosan gésává.

A gésák külleme folyamatosan változik életük során, ahogy kislányból érett nővé cseperednek. Hajviseletük viszont beszédesebb, mint gondolnánk. Az alap frizura elkészítésében nagyjából minden szinten azonos. Először 6 részre bontják a hajat a fejtetőn egy vékony dróttal rögzítik azt, ez adja meg a frizura tartását. A különböző formákat fonalakkal, drótokkal alakítják, hogy minél változatosabb látványt nyújtson. Az így elkészült frizurát viasszal rögzítik, melynek eltávolítása nem egyszerű. Egy- egy hajköltemény több óra míg elkészül, ezért egy különleges párnán alszanak, így maradhat tökéletes a kreáció. Komoly feladat ez a képzésük során, nagyon kényelmetlen és nincs lehetőségük kikerülni. Az idősebb nővérek sokszor rizst szórtak a párna köré, így ellenőrizve őket. A rizs ugyanis beleragad a hajon lévő viaszba, így hamar kiderült, ha mellette aludt valaki. Bizony a szépségért meg kell szenvedni.

A varesinobu: Jellemzően 2-3 évig hordják így hajukat. Jellegzetessége, hogy 3 piros szalag díszíti egy elől és 2 hátul a konty alsó és felső részén helyezkedik el. A konty lezárásaként középre és kanoko-dome nevű díszt helyeznek. Ebből a hajviseletből azonnal kiderül viselője még hajadon, hiszen ez a rájuk jellemző hajviselet.

Ennek ünnepi változatát viselik debütálásuk alkalmávál. A piros szalagok 6 vékony fém lemezkével bővülnek. Korall és teknős páncél hajtűkkel is ékesítik, melyeket kifejezetten csak erre az alkalomra tartogatnak. Soha többet nem kerül a kíváncsi szemek elé.

Az ofuku: Hagyományaik szerint a mizuage szeremónia ( szüzesség elvesztése) után viselhették ezt a frizurát. Ma már ez nem divat. A modern gésák a bemutatkozásuk után körülbelül 2-3 évvel kezdik így hordani kontyukat. Háromszög alakú selyem kendővel díszítik melynek neve tegarami.  Minél idősebb és tapasztaltabb tulajdonosa, úgy változik a színe is. ( bordó, rózsaszín, kék, ezüst, sárga és lila )

A jakko-shimada: ennek formális változata, ezt viselik a tea ceremóniák és Új év alkalmával is. Abban tér el hétköznapi megjelenésétől, hogy a konty köré fűzik a selyem kendőt.

A Szaki Kougai Mage: Az erikae szertartás előtt 2 héttel kezdik így hordani. Az érett nővé válást szimbolizálja. Amikor hernyóból pillangóvá, maikóból geikóvá válik. Az utolsó éjszakán elvágják a drótokat és a cérnákat, szimbolizálva felkészült, érett gésává vált.

Az érett geikó általában parókát visel, ennek talán az az oka, hogy a hajhagymák folyamatos terhelés alatt vannak a szorosan fogott copfok alatt, ezért az évek múlásával bizony kopaszodás figyelhető meg.   3 különböző stílust szokás megrendelni:

A  taka-shimada: A magas konty. Ez a stílus eredetileg a nemes szamurájok szolgálóira volt jellemző. Ezek a parókák drágák, viszont tartósak, megfelelő kezelés mellett 10 évig is gyönyörűek maradnak. A kialakításuknál mindig nagyon ügyelnek, hogy előnyösen emelje ki a megrendelő vonásait. A taka-shimada ismertető jegye a konty alá helyezett fémlemez, nemaki, melyet egy évig viselnek. Eltávolítása a geikó függetlenné válását jelzi.

A cubusi-shimada: A Mijako Odori táncelőadás előtt viselik. Laposabb, mint a taka-shimada, inkább az idősebb gésákra jellemző.

A mae-ware:  Színházi előadásokon a férfi szerepek eljátszásához készül. Egy ketté vágott barackra emlékeztet.

 

Egyéb frizurák:

 Osomomage: A japán farsangkor  elvárt hagyományos viselet, régen a fiatal lányok is így viselték.

Kanzasi: Kidolgozott fésűk és csodálatos hajtűk díszítik. Az idő múlásával méretük csökkent ugyan, népszerűségük nem fakult.

  1. Yui-wata
  2. Edo-tayu
  3. Otome-shimada
  4. Osome-shimada

Pontocsó gésanegyed lakói kreativitásuknak nem szabnak határt a hajszobrászatban sem. Tovább bővítették a palettát:

  1. Kikugasane
  2. Osafune
  3. Osijun
  4. Osidori no Hina

Manapság előkelő éttermekben, teaházakban találkozhatnak az emberek gésákkal, ez természetesen ma sem olcsó mulatság. Egy este akár 1000 dollárunk is bánhatja. A gésák feladata, képzése, nem hétköznapi elfoglaltság. Hosszú és fáradságos utat járnak végig, míg szolgálóból szabad és független geikók lesznek. A szabályok szigorú követése, a régi idők szokásainak és gyakorlatának őrzése folytán ők közvetítik a hanamacsik társadalmának eleganciáját, Japán művészetének múltját, féltve őrzött kulturális örökségeit.